Jeśli ciekawi Was, jak oczami Węgra, który po raz pierwszy zawitał do Polski na kilka zaledwie dni wygląda nasz kraj i jego stolica, to poczytajcie tekst Ivána Bächera Lengyel percek:
Varsóban érve is daruerdő fogadja a vándort, építkeznek mindenütt. De hát ebben a városban ezt teszik hatvan éve. Furcsa város ez, nagyon furcsa. Varsóban a múlt szó szerint eltöröltetett. 1939. előtt a lakosság majd egy harmada volt zsidó vagy zsidó származású; őket az utolsó szálig megölték. A lengyeleknek is jó, ha harmada maradt meg. Az épületek, házak pedig kivétel nélkül leromboltattak küszöbig.
Varsó engem, a pestit egy hatalmas Dráva utcára emlékeztet; nagy terek, blokkházak, szocreál, üzemek maradékai mindenütt. Sehol semmi ódonság, patina. (…)
A város többi része vagy „szocreál”, vagy mai, modern. A legendás szovjet ajándékot, a technikának és tudománynak az égbe törő házát le akarták bontani, de kiviláglott, hogy nem lehet: annyi tégla és beton van benne, hogy atombomba sem tehetne benne kárt sokat. És ha mégis, akkor a fél várost beborítaná a törmelék. Így most felhőkarcolókkal veszik körül. Amúgy a palota működik, mozik, színházak, miegymások lelnek otthonra benne. És nem is olyan csúnya. Aminthogy megszokja a szem a varsói sugárút, az egykor az eklektikus Andrássy útra, Nagykörútra hasonlatos Marszałkowska irdatlan házblokkjait is; ezek legalább autentikusak, igaziak, azt a kort tükrözik, amelyben épültek ötven éve.
Cały tekst znajdziecie na facebookowym profilu Węgierskiego Instytutu Kultury, niestety, dostępny jest tylko dla znających węgierski – nawet nie próbujcie korzystać z przycisku „zobacz tłumaczenie”, chyba że lubicie wielojęzyczne teksty dadaistyczne :)
Więcej o autorze, który jest pisarzem i dziennikarzem, znajdziecie tutaj.