Polecam Wam krótki wywiad z Gáspárem Keresztesem, tłumaczem i zastępcą dyrektora Węgierskiego Instytutu Kultury, o obecnych i planowanych publikacjach przekładów węgierskiej prozy i poezji na język polski:
Igazán jó év ez a magyar irodalomnak, ha a lengyelországi megjelenéseket és kötetbemutatókat nézzük. Márai ottani töretlen népszerűsége mellett örvendetes fejlemény, hogy idén több fontos magyar kötet jelenik meg lengyelül, amikkel először az idei Varsói Könyvvásáron ismerkedhet a közönség. Keresztes Gáspárral, a varsói Magyar Kulturális Intézet igazgató-helyettesével, műfordítóval a magyar irodalom kinti sikereiről beszélgettünk.
.
.
– Lengyel értelmiségiekkel beszélgetve rendre előkerül Márai Sándor neve, és szinte mindig a legnagyobb elismerés hangján szólnak a magyar íróról. Tényleg ennyire népszerű Márai Lengyelországban?
– Nem túlzás azt állítani, hogy Márai hatalmas sztár Lengyelországban, szinte félévente adnak ki tőle valamit, sőt a legutóbb éppen arról értekezett egy kritikus, hogy Márai súlyával elnyomja a magyar irodalmat Lengyelországban. Talán csak az olaszországi népszerűsége versenyez ezzel. Jelen pillanatban huszonegy lengyelül megjelent Márai-kötetről beszélhetünk. Szinte az össze jelentősebb műve le van fordítva, ezen felül színdarabjai is, de akad olyan kötet is, ami magyarul sem jelent meg még, de lengyelül már olvasható. Ebben az útirajzai kaptak helyet.
– Mi lehet az oka ennek a népszerűségnek?
– Erről számos elképzelés kering. Nekem személy szerint az a benyomásom, hogy Márai valami olyat ad a lengyeleknek, ami nekik sosem lehetett. Márai az én szememben kicsit elkésett szerző, aki a huszadik század második felében is úgy alkotott, mintha még mindig az első felében élne, és valami olyasmit mutat meg ez által a lengyeleknek, amit ők sosem birtokoltak, hiszen a tizenkilencedik században, amikor nem volt lengyel állam, a lengyel szerzők mással voltak elfoglalva, a két háború közötti lengyel irodalom pedig egészen más irányt vett, mint a magyar.
– Ha minden igaz, Márai az idei Varsói Könyvvásáron is téma lesz.
– Arra gondoltunk a budapesti Balassi Intézettel együtt, hogy a közelgő Varsói Könyvfesztiválon, amit május 16-19-én rendeznek majd meg, az egyik délutánra találkozót szervezünk, amire meghívjuk a lengyelországi Márai-fordítókat. Ők egyébként hárman vannak, velük együtt próbáljuk megfejteni az előbb feltett kérdést, vagyis népszerűségének az okait. Hozzá kell tenni ehhez, hogy idén nagyon illusztris helyen, az új nemzeti stadionban kap helyet a könyvvásár, és minden eddiginél nagyobb szabásúra tervezik. Mivel Magyarország a varsói könyvvásáron utoljára öt éve szerepelt, mi is szeretnénk gazdag programkínálattal jelen lenni. Lesz külön standja a magyar irodalomnak egy külön kis visegrádi szigeten, amit Navracsics Tibor miniszterelnök-helyettes nyit majd meg. Tervezünk még egy kerekasztal-beszélgetést a lengyel-magyar irodalmi cserefolyamatok elmúlt harminc évéről. A könyvfesztivál idejére esik a lengyel Múzeumok Éjszakája is, ennek apropóján rendezünk egy kiállítást az intézetben, ahol magyar irodalmi képregényadaptációkat mutatunk be, köztük lengyel szerzők, mint Sienkiewicz, Prus vagy Lem műveinek feldolgozásait is.
– Milyen más magyar kötetek megjelenésére lehet számítani idén Lengyelországban?
– Néhány hónapja jelent meg lengyelül Tolnai Ottó Költő disznózsírból című verseskötete, és bízunk benne, hogy a szerző személyesen mutathatja majd be a könyvet a fesztivál keretében. Régi nagy adósság Spiró György lengyel témájú regényének, Az ikszeknek a lengyel kiadása, hiszen a nyolcvanas években nem jelenhetett meg, és elég nagy botrányt is kavart Lengyelországban. Ma viszont Spiró regényíróként és drámaíróként is nagyon ismert és elismert a lengyel értelmiség körében.
– Ez itthon talán nem annyira közismert történet. Mi volt a botrány oka?
– Egy Jerzy Robert Nowak nevű történész, egykori ügynök, aki azóta lengyel szélsőjobboldali sajtótermékekben tűnik fel gyakran, bemószerolta Spirót a pártvezetésnél, hogy lengyelellenes művet írt. Ebből akkora botrányt csaptak, hogy az író éveken keresztül gyakorlatilag persona non grata volt Lengyelországban és párhatározattal tiltották ki az itteni könyvtárakból. Ez a könyv fog most megjelenni a rangos WAB kiadónál Az idei könyvújdonságok között mindenképpen érdemes még megemlíteni Szabó Magda Ajtó című regényének újrakiadását. Ki kell még emelni a költészettel foglalkozó lublini Akcent folyóirat tervezett antológiáját, amit a fiatal magyar költészetnek szentelnek. A távlatos terveink között szerepel még idén egy magyar útikönyv, illetve Bibó István esszéinek bemutatója is.
– Milyen hiányokat lehet említeni, ha a lengyelországi magyar irodalmi jelenlétről van szó?
– Minden gazdagsága mellett nagy adósságai vannak máig a lengyel műfordításnak a magyar klasszikusokat illetően. Alig néhány Krúdy-elbeszélés és egy regény van csak lefordítva például, vagy ott van Az ember tragédiája, amely közel hetven éve nem jelent meg, pedig már kész egy új fordítás. Tavaly a varsói Balassi Intézet próbálta újra kiadatni Ottlik Iskola a határon című regényét, reméljük, hamarosan ezzel kapcsolatban is sikerről számolhatunk majd be. A kortárs magyar szerzők közül hiányzik például Nádas Péter, csupán az Egy családregény végének készült fordítása még a nyolcvanas évek elején. Fordítókkal beszélve az derül ki, hogy nagyon nehéznek tartják a Nádas-szöveget, és ezért nem mert még belevágni senki. Személyesen nekem vesszőparipám Rejtő, szerintem az ő humora átültethető lenne lengyelre. De vannak biztató jelek, nemrég indult ugyanis egy lengyel kiadó, ami kimondottan Közép-Európára, így többek között a magyar irodalomra kíván fókuszálni. Ők jelenleg azon dolgoznak, hogy támogatást szerezzenek Szécsi Noémi Kommunista Monte Cristo című regényének lengyel kiadására.
– Említette az Akcent folyóirat magyar antológiáját. Mennyire jellemző, hogy egy lengyel folyóirat a magyar irodalomnak szentel teret?
– Nagyon nagy szerencsénk van ezen a téren, mert a Literatura na Swiecie című folyóirat, amit leginkább a mi Nagyvilágunkhoz lehetne hasonlítani, vagyis világirodalommal foglalkozik, az elmúlt tizenöt évben tíznél is több magyar antológiával rukkolt elő. Ez köszönhető a magyar számok szerkesztőjének, Anna Góreckának is. A legutóbbi ilyen antológia két hónapja jelent meg. De több más lengyel folyóirat ápol jó kapcsolatot a magyar irodalommal.